2012. július 6., péntek

9. fejezet Szeretlek. Tiszta szívvel. Örökre.


9. fejezet




Mivel nem tudtam pontosan Brian mikor jön, ezért nem terveztem be délutánra semmit az edzésen kívül. Nemsokkal miután felmentem, megjött Brian is. Nem tudtam, hogy szóba hozzam-e a kettőnk kapcsolatára utaló kérdéseim, ezért inkább meg sem szólaltam.
- Szia - köszönt egy csók kíséretében.
- Szia. Jössz vacsorázni? - kérdeztem. Minél hamarabb vagyunk a többiekkel, annál kevésbé érzem magam hülyén.
- Igen, csak gyorsan lezuhanyozom. - bólogatott.
- Rendben, én lent leszek - indultam az ajtóhoz. Most megint olyan távolságtartó volt.
- Kate, történt valami, míg nem voltam itthon? - kérdezte összehúzott szemekkel.
- Nem. Bent minden rendben? - kérdeztem vissza, hogy eltereljem a figyelmét magamról. Nem tudom mennyire áll készen rólunk beszélgetni.
- Igen. Megvársz? - fogta meg a kezem és a szemembe nézett. Nem tudtam neki ellen állni. Főleg, ha ilyeneket csinál. Ez van. Szeretem. Bólintottam, mert nem bírtam megszólalni. Megcsókolt és elmosolyodott. Istenem mennyire imádom a mosolyát! Olyan barátságos lesz az a kemény arca! Ő bement a fürdőbe, én addig leültem az ágyra. Mennyire szeretnék ott lenni mellette a zuhany alatt - sóhajtottam. De még nincs itt az ideje. Néhány perc múlva, vizes hajjal, derekán egy törölközővel jött ki. Amint ránéztem elakadt a lélegzetem. Tudom, hogy láttam már félmeztelenül és egyéb módon is, de ez most óriási hatással volt rám. Gyorsan felöltözött és kéz a kézben mentünk le az ebédlőbe. A vacsora kellemes hangulatban telt. Boldog voltam, hogy Aby örül. Végre valóra válik az álma. Hozzámegy a férfihoz, aki az életet jelenti neki. Annyira a fellegekben szállt, hogy elvállalta a mosogatást is, amit általában ki nem állhat. Miután a fiúk eltűntek az irodában, felálltam.
- Kate? - nézett rám kérdőn Natalie.
- Én nyomok még egy kört az edzőteremben - mondtam és felmentem. Gyorsan átöltöztem és befontam a hajam. Fogtam az Mp3-asomat és lementem. Rákötöttem a hifire és jó hangosra állítottam, hogy ne halljak meg semmi mást, mert nem akartam gondolkodni, csak elfáradni. Egy ideje üthettem a zsákot, mert egyszer csak megkopogtatta a vállam Brian, mire megijedtem és megpördülve ütésre lendítettem a kezem, amit még idejében sikerült kikerülnie.
- Oh, istenem! - kiáltottam fel. - Sajnálom.
- Mi baj? - kérdi.
- Mi? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Mikor megjöttem már láttam rajtad, hogy valami nincs rendben. Elmondod? - nézett rám komolyan.
- Jaj, semmi - intettem egyet a kezemmel. - Már nem érdekes. Csak elgondolkodtam. Nem fontos - mondtam. Nem akartam szóba hozni. Még nincs itt az ideje. - És te mit keresel itt? - kérdeztem vissza.
- Meglestelek - vigyorgott, ezzel mosolyt csalva az arcomra. Néha olyan, mint egy nagy gyerek. Megcsóváltam a fejem. - Legalább valami érdekeset láttál? - kérdeztem.
- De még mennyire! - bólogatott. - Nem zavar, ha én is edzem kicsit? - kérdezte.
- Nem. Csak nyugodtan. - mutattam a szerek felé. Megsimogattam az arcát és visszafordultam a zsákhoz. Miközben ütöttem és rúgtam, eszembe ötlött, hogy nem hagyhatom megtorolatlanul a tettét. Odamentem a törölközőmhöz és felitattam vele az izzadságot. Fogtam az üvegem és ittam néhány korty vizet. Közben végig őt néztem. Ha már neki szabad, akkor nekem mért ne? Miután feltűnt neki, hogy őt nézem felém fordult és megkérdezte:
- Mit csinálsz?
- Semmit - ráztam meg a fejem. - Csak nézlek.
- Nézel?
- Igen, ahogy te ez előbb. - mosolyogtam.
- Hm - húzta el a száját. - És tetszik, amit látsz? - kérdezte mosolyogva.
- Igen kedvemre való a látvány - nevettem.
- Tényleg? - indult el felém, mire én hátrálni kezdtem. Lassan közelített, mint egy puma, aki a zsákmányra vadászik. Tudja, hogy előbb vagy utóbb sikerül csapdába csalnia és akkor lecsap.
Nekem sem sikerült sokáig hátrálnom, mert az asztal megállított. Közben pedig utolért és teljes magasságában és erejében.
- Mit szeretnél? - kérdezte.
- Felmenni - néztem az ajtóra hátha sikerül meglépnem előle valahogy.
- Rossz válasz - csóválta meg a fejét. Tudta, hogy mire készülök, ezért két oldalt a karom mellett az asztalnak támaszkodott csapdába ejtve. Az arca csak  pár centire volt az enyémtől. Éreztem a leheletét az arcomon. Ajkával megcirógatta a fülem és jóleső borzongás futott rajtam végig.
- Tudod mit? - húzódtam picit hátrébb. Kérdőn nézett rám. - Verekedjünk - osztottam meg vele az ötletem, mire elkomorult az arca és szinte dühösen rávágta:
- Nem.
- Félsz, hogy elverlek? - incselkedtem.
- Kate... - mondta és sóhajtott egy nagyot. - Kicsit nagyobb és erősebb vagyok nálad. - nézett rám rovón.
- És? Na? - kérdeztem. Hasba ütöttem és eltáncoltam előle. De nem jutottam messzire, mert csakhamar a derekamon éreztem karjait. Nevetve szabadultam ki kezei közül és a háta mögé kerülve ugrottam a hátára, mire harsányan felnevetett.
- Ez nem ér! - nevetett.
- Nem mondtad, hogy vannak szabályok - mondtam.
- Rendben. - egyezett bele és kikapcsolta a zenét. Elindult fel, és én még mindig a hátán ültem.
- Hova viszel? - kérdeztem tőle, mikor elhagytuk a konyhát.
- Zuhanyozni - mondta és előre fordított az ölébe, hogy szembe nézünk egymással. Kicsit megijedtem, és nem tudtam mit mondani, csak hebegtem-habogtam.
- Én.. - néztem rá ijedten.
- Nem lesz baj - ígérte. - Nem foglak bántani - mondta komolyan. Éreztem, hogy így is gondolja. Bólintottam és odabújtam hozzá. Behunytam a szemem és belélegeztem férfias illatát, ami meglepetésemre egészen megnyugtatott. Biztonsággal töltött el a tudat, hogy ha akarok, nemet mondhatok és tudom, hogy nem erőszakoskodik. De őszintén, nem akarok nemet mondani. Vele akarok lenni. Ez még szorosabbra fűzi a kapcsolatunk. És talán már nem lesz olyan távolságtartó.  Ekkor eszembe jutott, amit az ismeretlen vámpír mondott.
- Lehet egy kérdésem? - néztem az arcába.
- Igen?
- Erre célzott ma az a vámpír, igaz? - reméltem, hogy őszintén válaszol.
- Igen - bólintott. Szóval jól gondoltam. Akkor fogok hozzá tartozni végérvényesen, ha az övé leszek. És legnagyobb örömömre, ezt akartam. Örökre hozzá tartozni. Lehajtottam a fejem és megcsókoltam a nyakát, mire nagy sóhaj szakadt ki belőle. Közben felértünk a szobájába és megcélozta a fürdőszobát. Óvatosan letett a földre és megfogta a kezem.
- Nem kell - nézett a szemembe, hogy tudjam nem erőlteti a dolgot, ha nem állok rá készen.
- De akarom - mondtam és tényleg így is volt. Vele akartam lenni.
Gyengéden megcsókolt és vetkőztetni kezdett. Miután ő is levetkőzött, megnyitotta a csapot és  beálltunk a vízsugár alá. Remegni kezdtem és odabújtam hozzá, míg el nem múlt a reszketésem addig simogatott. Mikor magabiztosabb lettem megcsókoltam a mellkasát és végigsimítottam a hátán. Forróság öntötte el a testem és levegő után kapkodtam. Újra simogatni kezdett és csókolt felváltva. Aztán fogta a tusfürdőt és megmosdatott. Olyan gyengéd volt velem, hogy könny szökött a szemembe. Hagytam, hogy lemossa a tusfürdőt, elzárja a csapot és kisegítsen a fülkéből. Fogott egy törölközőt és óvatosan megtörölt. Felemelt és bevitt a szobába, útközben lekapcsolva a villanyt. Lefektetett az ágyra és mellém heveredett. Megsimogatta az arcom és megcsókolt. Percekig csak így érintkeztünk. Közelebb húzódtam hozzá és simogatni kezdtem. Éreztem, hogy megremegnek izmai, ahogy hozzáértem. Egyre szenvedélyesebben csókolt, végig a nyakam vonalát és ráhajolt a mellemre. Felváltva kényeztette őket. Majd a hasamra hajtotta a fejét és belecsókolt a köldökömbe. Remegni kezdtem a vágytól. Annyi új érzés rohant meg, hogy nem tudtam melyiknek adjam át magam. Csak sodródtam az érzések tengerében. Egyre lejjebb borította csókokkal a testem. Felsikkantottam, mikor a legérzékenyebb pontomon állt meg. Féltem, de bíztam benne. Tudtam, hogy sosem bántana. Minden egyes érintésével és csókjával az őrület felé kergetett. Aztán feljebb hajolt és egy csók kíséretében lassan magáévá tett. Rövid szúró fájdalmat éreztem, de nem tudtam elemezni, mert a következő pillanatban magával sodort a kéj. Velem volt és vigyázott rám. Megadtam magam minden gyönyörnek. Éreztem, hogy egyre jobban elhatalmasodik rajta a vágy. Simogatni kezdtem és a körmöm a vállába nyomtam. És akkor egyre több inger ért. Csak jött és nem tudtam ellenállni neki. Akkor a tekintetünk egy pillanatra összefonódott és ajkát az enyémre nyomta. Egyszerre ért minket a beteljesülés földöntúli érzése.  Csókolóztunk, míg a gyönyör átjárta testünk és minden egyes csókjába beleremegtem. Mikor néhány perc múlva rám nézett, megsimogattam az arcát.
- Jól vagy? Fájdalmat okoztam? - kérdezte aggódva.
- Jól vagyok. Komolyan.
- Én.. - láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen neki.
- Most a tied lettem. - nem kérdeztem, mert tudtam. Csak az ő megerősítésére vártam. Sajnos még nem tudok eleget a vámpíriság ezen részéről. De ki fogom faggatni Abyt.
- Igen - válaszolt halkan és megcsókolt.
- És most mi lesz? - kérdeztem.
- Mi lenne? - nézett a szemembe. - Hozzám tartozol. És én megvédem, ami az enyém. - mondta komolyan. Nem tudom miért, de olyan érzésem lett hirtelen, hogy nekem most kell beszélnem valakivel erről a dologról. Nem tudok várni. Felültem és felkaptam a köntösét. Felvettem és az ajtóhoz indultam.
- Hova mész? - kérdezte ijedten.
- Mindjárt jövök. - visszamentem, megcsókoltam és kisiettem. Egyenesen Abyék hálószobájához mentem. Tudtam, hogy ott vannak, csak nem tudtam, fent vannak-e még. Bekopogtam és pár pillanat múlva Aby nyitott ajtót.
- Szia. Beszélhetünk? - kérdeztem hirtelen.
- Persze - állt odébb, hogy bemehessek.
- Négy szem közt. - mondtam. Kicsit ijesztő látvány lehettem, ezért egyből felajánlotta.
- Menjünk a dolgozó szobába.
Átmentünk és leültünk a kanapéra. Hirtelen kitört belőlem a zokogás és vele együtt záporozni kezdtek a félelmeim. Elmondtam mi történt néhány perccel korábban, elmondtam, hogy szeretem Briant és félek, hogy elvesztem. Még a történtek után is. Szegényt biztos megijeszthettem.
- Nyugodj meg - fogta meg a vállam. - Tudja mit adtál neki. Nem annyira érzéketlen.
- Nem így értettem. Elmondhatom neki mit érzek? Attól félek elmegy, ha kiderül. Eddig se nagyon tetszett neki, ha az érzéseim kerültek szóba. - mondtam.
- Ne aggódj. Mondd el neki, kerek perec. Ismerem őt. Nem fog tudni visszakozni. Rendben? - kérdezte.
- Igen. Köszi - bólintottam. - Sajnálom, hogy zavartalak.
- Semmi gond. Nem csináltunk semmi fontosat. Na gyere - állt fel. - Mosd meg nálunk az arcod és nyugodj meg. Aztán menj vissza hozzá, mielőtt fejbe lőné magát. Van egy olyan érzésem, hogy most nagyon ideges - nevetett. Megmostam az arcom, ahogy Aby tanácsolta és visszamentem a szobához. Az ajtó előtt megálltam és vettem egy mély levegőt. Benyitottam és láttam, hogy Brian az ablak előtt áll és a holdat nézi. Odamentem hozzá és elé álltam, hogy rám kelljen néznie.
- Jól vagy? - kérdezte rekedten.
- Igen. - odabújtam hozzá és suttogva mondtam el neki. - Szeretlek Brian. Tiszta szívvel.
Magához szorított egy pillanatra és rám nézett.
- Én is szeretlek kicsim. Örökre.
- Örökre - suttogtam és szenvedélyesen megcsókolt. Az éjszaka csak a miénk volt. Mi pedig csak egymáséi.