7. fejezet Egyedül

Hazafele a kocsiban megcsörrent a telefonom, de sajnos nem Brian volt.
- Igen, Bo?
- Szia. Le tudnál jönni a kocsmába 6-ra? - kérdezte egyből.
- Le - válaszoltam. Ideje egy kis időt otthon is tölteni.
- Rendben, várlak - tette le a telefont. Meg sem várta, hogy elköszönjek. Értetlenül bámultam a készüléket, mire Natale megkérdezte:
- Minden rendben?
- Igen, igen - tettem el a telefont. - Este lesz egy kis dolgom. Haza tudnátok vinni?
- Persze.
Elvittek haza. Jó volt otthon lenni, bár Brian hiányzott. Azon gondolkodtam, hogy Bo mért hívott le a kocsmába. Szegényt elég keményen ott hagytam, de nem akartam bántani.
- Kate - szólt Aby mielőtt kiszálltam volna a kocsiból. - Azzal találkozol, akitől elhoztalak, igaz?
- Igen, de ígérem vigyázok. Nem csinálok semmi őrültséget.
- Rendben. Szia - mentek el én meg bementem.
Vacsoráztam, mert anya rám szólt, aztán 6-ra lementem a kocsmába. Bo már várt rám. A bátyűmmal beszélgetett éppen.
- Na - kérdeztem, miután odamentem hozzá.
- Szia. Remélem jól vagy. Elsején nagyon gyorsan leléptél tőlem - mondta miután odébb mentünk. Nem akarta, hogy bárki megtudja, mert tovább adnák a barátnőjének.
- Dolgom volt, sajnálom - hazudtam.
- Még mindig nem akarsz beszélni - utalt vissza a szilveszter esti beszélgetésünkre.
- Nem. Annak már vége, teljesen. Most megyek - indultam, de visszatartott.
- Övé a gyűrű a láncodon?
- Igen, szia - hagytam ott.
Magamat is megleptem, hogy ilyen hamar el tudtam felejteni. De Brian mellett ez nem nehéz. Még csak nem is hasonlítanak egymásra. Brian, ő Brian. Kíváncsi leszek mikor fogom teljesen kiismerni. De Bo... Már attól is fél, hogy a barátnője megtudja, hogy beszéltünk. Hazamentem. Szerencsére minden rendben volt otthon. Most kezdett nagyon hiányozni Brian. Szerettem volna érezni az illatát, beszélgetni vele, hozzábújni, de nem volt a közelben és még egy darabig nem is lesz. Felhívtam Abyt, hogy jöjjön értem és elvitt magukhoz. Beszélgettünk egy darabig aztán elmentem zuhanyozni és lefeküdtem. Azon gondolkodtam, hogy ha elmondanám Briannek, hogy szeretem, véglelg elveszteném - e. De a töprengésem telefoncsörgés szakította meg.
- Igen - szóltam bele fáradtan.
- Szia. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy szóba állsz velem a délben történtek után - hallottam Brian hangját a vonalban.
- Erősen gondolkodtam rajta, hogy kinyomjam- e - mondtam az igazat.
- Kate, holnap után hazamegyek.
- Én suliban leszek - nem akartam, hogy hallja az örömöt a hangomban, ezért semleges választ adtam, mintha nem érdekelne.
- Érted mehetek?
- Szeretnék otthon lenni pár napot - ráztam le.
- És a vér - kedztem kínosan érezni magam. Mindig talál valamit.
- Majd előtte elintézem.
- Ennyire elrontottam mindent - kérdezte halkan.
- Nem bízol bennem, de én bízzak meg benned. Ez így nem kényelmes. Nagyon nem.
- Kate, sajnálom... - sóhajtott.
- Időre van szükségem - mondtam halkan.
- Értem.
- Brian én... - sóhajtottam. - Hiányzol.
- Te is nekem. Aludj jól.
Letette. Nem akartam ezt. Még hallani akartam a hangját. Elkeseredtem. Nem akartam bántani, de nem is mondhatom neki, hogy ez így jó. Mintha megérezte volna, újra felhívott.
- Igen?
- Nem akarom, hogy szenvedj!
- Nem vagy itt. Ez így rosszabb!
- Kicsim... - mondta halkan.
- Mióta megismertelek nem voltunk együtt 12 óránál többet. Én csak...
- Tudom, ez leginkább az én hibám.
- Lesz ez másként? - kérdeztem halkan.
- Rajta leszek, ígérem - mondta határozottan.
- Megtaláltad a karikát? - kérdeztem mosolyogva. Addig csempésztem a láncára, míg az enyémre rakta a gyűrűjét.
- Meg. A  láncomon van.
- És? - érdekelt mit érez ezzel kapcsolatban.
- Fáradt vagyok. Legszívesebben itt hagynék mindent és hazamennék.
- Elhiszem.
- És te mit szeretnél?
- Veled lenni - mondtam őszintén, de ekkor eszembe jutott valami.
- Jó volna. És remélhetőleg hamar így is lesz.
- Figyelj, kérdezhetek valamit?  - kezdtem bele.
- Igen?
- Van ellenséged?
- Mert? - kérdezte furcsa hangon.
- Napok óta úgy érzem, hogy figyelnek.
- Mért nem szóltál? - hallom, hogy mérges.
- Mondjuk, mert nem volt rá alkalmam! - fakadtam ki. Mintha az én hibám lenne, hogy eddig alig beszéltünk egymással.
- Sajnálom - hallottam ahangján, hogy tényleg így érez. - Kérlek engedd meg, hogy Aby elvigyen és elhozzon a suliból minden nap, amíg én haza nem érek!
- Rendben.
- Köszönöm.
- Na, aludj jól.
- Megpróbálom. Szia. - letettem.
Még mindig eléggé hiányzott, de most legalább nyugodtan aludtam. Reggel a többieknek is elmondtam a dolgot, akik felhívták Briant, hogy megbizonyosodjanak a dologról, aztán Aby suliba vitt.
- Ne aggódj, nem lesz baj. Délután Cole jön érted.
- Rendben. Szia - kiszálltam a kocsiból és a sulira néztem, majd vettem egy mély levegőt és bementem. Kicsit szétszórt voltam. Mindig megijedtem valami miatt és kezdett a nap végére elegem lenni ebből. Mikor Cole értemjött meg is jegyezte.
- Minden oké?
- Mi? Ja, igen. Minden oké, csak... - fújtam egy nagyot.
- Nem kell aggódni. Minden rendben.
- Tudom, de nem kell mellém védelem. Én is meg tudom véden magam, tényleg.
- Brian csak szeretne biztonságban tudni.
- Tudom. - mondtam és ez tényleg jól esett, de nem akartam, hogy aggódjanak miattam.
- Hozzánk - kérdezte miután kifordultunk az utcából.
- Nem. Most haza kell mennem.
- Akkor hajrá.
Egy darabig nem beszélgettünk. Nem féltem, de nem éreztem magam biztonságban, ezért inkább megpróbáltam elterelni a figyelmem.
- Aby?
- Otthon - mondta kicsit szomorkásan.
- Minden rendben - kérdeztem érdeklődve.
- Igen, csak mostanság sokat dolgozik.
- Értem. Beszélj vele - próbáltam segíteni neki.
- Én csak nem akarom, hogy baja essen. Szeretem.
Ez olyan aranyos volt, ahogy bevallotta. Olyan boldogok együtt.
- Mióta vagytok házasok - kérdeztem.
- Nem vagyunk házasok. Eljegyeztem, de nem akartunk addig esküvőt tartani, míg Brian kivan.
Meg tudom érteni őket. Tudták milyen rossz neki, ezért nem akarták mégjobban tetézni. Beszélni fogok Briannel, ha megjött. Tudom, hogy nem akarná, hogy sokáig így éljenek.
- Itt is vagyunk. - Eszméltem fel a hangjára. Kinéztem és tényleg otthon voltunk már.
- Köszi a fuvart.
- Akkor reggel.
- Rendben, szia. Ja, Cole, vigyél valam szép virágot Abynek! Azt hiszem örülne neki.
- Köszi a tippet - indult el.
Remélem hamar sikerül megtartani az esküvőjüket. Tudom, hogy így is boldogok, de azt is tudom, mennyire vágynak erre.