- Mért én?
- Te voltál, akit már régen figyeltünk. Meg kellett tennem.
- Még mindig nem értem. Én nem tudok semmivel szolgálni.
- Úgy gondolták, hogy te majd jó hatással leszel rám.
- Mert?
- Az utóbbi időben kicsit megvadultam.
- Ha valamit meg szeretnél tudni, a húgom kérdezed. Ő tud neked segíteni.
- És te?
- Női ügyekben nem. De tessék, ezt idd meg. Jobban leszel.
Felültem és inni kezdtem. Tudtam, hogy nem üdítő, ahhoz túl sűrű. Nem tudtam letenni, vér volt és nekem szükségem volt rá. Mikor megittam, újra töltötte.
- Csak lassan.
- Én...
- Nyugi. Minden rendben. Most aludj.
- Itt leszel?
- Lent.
- Rendben.
Lement. Ott feküdtem az ágyán, éreztem az illatát és mély álomba süllyedtem. Arra ébredtem, hogy valaki kopog és Aby jött be.
- Szia. Hoztam neked ruhát és törölközőt. Ott a fürdő - mutatott egy ajtóra a szobában - és itt van még néhány női dolog.
- Oh, köszi. Amúgy mennyi az idő?
- Este 6.
- Oh istenem, haza kell mennem. A testvéreim...
- Nyugi, miután lezuhanyoztál hazaviszlek aztán visszajövünk ide.
- Köszi. Brian?
- Lent. Szóljak neki?
- Miért én? Elég rossz az életem.
- Ezt tőle kérdezd. Most lemegyek. Gyere le, ha kész vagy.
Lement. Felálltam és átmentem a fürdőbe. Szép volt, de túlságosan vonzott a víz ahhoz, hogy rendesen körbenézzek. Lezuhanyoztam és hajat mostam amilyen gyorsan tudtam. Felöltöztem és lementem. Mintha megérezték volna a jelenlétem mind egyszerre fordultak felém.
- Bocsánat.
- Oh basszus! A haj szárító. Gyere odaadom.
Felmentünk.
- Jól áll a kosztüm.
- Köszi. Nem szoktam ilyet hordani.
- Akkor keresek neked valami kényelmesebbet.
Eltűnt. Elkezdtem szárítani a hajam, mikor visszajött.
- Itt is van. Ez kényelmesebb lesz.
Letett az ágyra egy farmert és egy bő ujjú pólót.
- Köszi.
Azzal lement. Befejeztem a haj szárítást és újból lementem. Most nem nézett rám mindenki, csak Brian. Istenem a szeme! Hirtelen odajött hozzám és megállta előttem. Csak őt néztem. Aztán Aby megköszörülte a torkát, mire ránéztem.
- Mehetünk?
- Persze.
- Hova?
- Hazaviszem, hogy lássa a testvéreit.
- Menjünk.
Brian szeme újra elsötétült és most hidegen nézett rám. A kocsiban csöndben voltam és próbáltam megemészteni a történteket.
- Van valamilyen szabály, amit nem szeghetek meg?
- Hát azon kívül, hogy senki nem tudhatja meg... Majd máskor elmondom. Itt vagyunk.
Bementünk. Magamban azért imádkoztam, hogy ne legyen semmi.
- Hát minden oké. Mehetünk.
- Nem lehet. Itthon kell maradnom.
- De... Ez nem jó ötlet. Brian mérges lesz.
- Nem érdekel mi lesz. Én ma itthon alszom.
- Rendben, akkor itt alszom nálad. Felhívom Colet, hogy hozza el a cuccaim.
Telefonált.
- Mindjárt itt lesz.
Kint vártuk. Nem gondoltam, hogy Brian vele lesz. Kiszállt és odajött hozzám.
- Mit művelsz?
- Semmit. Itt lakom.
- Nem. Nálunk a helyed.
- Na ezt most felejtsd el. Hogy parancsolsz. Nem félek tőled. És nem mondod meg mikor, mit csináljak. Tökéletesen tudod mért nem akarok elmenni, ugye? Ha már figyeltél, nincs előtted titkom. Ma itthon alszom, ha tetszik, ha nem.
- Kate...
Ránéztem Abyre.
- Minden rendben.
Utána Brianre pillantottam és egy pillanatig azt éreztem, hogy félt. De megint ellépett és visszaszállt a kocsiba.
- Reggel Aby elhoz hozzánk.
Nem bólintottam. Aby elköszönt Coletól és bementünk.
- Mond csak, miért ilyen?
- Brian?
- Igen.
- Hát... Erről vele kell beszélned. Csak annyit mondhatok, hogy nagy pofont kapott az élettől.
Sokáig beszélgettünk a dologról. Aby elmondott nekem pár trükköt. Reggel a szokásos időben ébredtem. Aby nem volt a szobában. Kimentem és hallottam, hogy anyával rólam beszélgetnek.
- Szia.
- Jó reggelt.
- Mondtam anyukádnak, hogy ma nálunk leszel és ott is alszol.
- Mi?
- Mondtam, hogy családi buli lesz és téged is meghívtalak.
- Oh, aha.
Felöltöztem és megkávéztam.
- Mehetünk?
- Most?
- Igen. Brianék már várnak.
Nem hiszem el. Mérges lettem. A kocsiban direkt meg sem szólaltam.
Odaértünk hozzájuk és bementünk.
- Nem rángathattok el csak úgy otthonról! - csattantam fel.
- Csak a te érdekedben, amíg tisztázod a dolgokat Briannel.
- Ő hol van?
- Még alszik.
Felsiettem és kopogás nélkül benyitottam. Épp egy nővel hancúrozott.
- Te! - rákiabáltam.
- Ki ez?
- Senki.
- Kifelé! Tűnj el innen!
A nő kiment és odaléptem az ágyhoz.
- Elegem van abból, hogy zsinóron rángatsz! A testvéreim fontosak nekem és nem rángathatsz el mellőlük kedvedre! Különben sem akarsz semmit tőlem, így nincs jogod megszabni mit tegyek! Értve? És most hazamegyek.
- Nem.
- Mi?
- Nem mész sehova.
Felállt. Magasabb nálam sokkal és izmosabb és... Hátráltam 2 lépést.
- Nem érdekel a véleményed.
- Megtiltom, hogy elmenj.
- Hogy mit? Ezt nem értettem jól. Megtiltod? Jól figyelj ide. Te semmit nem tilthatsz meg nekem! - dühös voltam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése